Élménybeszámoló az OKPV 2015-ről

Amikor apukámnak februárban elmeséltem, hogy egy „problémamegoldó” versenyre készülök – szokásához híven – jól kinevetett: kezdjem a saját problémáim megoldásával, hisz még az sem megy, úgy tudja.

Persze apukám piszkálása nem tartott vissza, és végül elindultunk Szilágyi Danival és Jancsó Zsomborral a 2. Országos Középiskolai Problémamegoldó Versenyen – ha mást nem, legalább jól szórakozunk címszóval. Nem voltunk teljesen informáltak azzal kapcsolatban, mit is várhatunk a versenytől. Csapatnév híján egy belvárosi kocsma nevét kölcsönöztük, amely, biztosíthatok mindenkit, történelmi jelentőséggel bírt.

Sok meglepetés ért minket. Végzős fejjel és érzi az ember, hogy a középiskolás versenyzést teljesen új szintekre emelő OKPV fő célja nem csupán a történelem népszerűsítése, a fiatalok megmérettetése a tantárgyban: tanítani kíván és ezért mindent meg is tesz, a legmodernebb eszközökkel, épp ahogy meg lehet fogni a korosztályunkat. Az oktató videókat, amelyeket a verseny kezdete előtt és közben is felhasználhattunk, bármilyen iskolai szituációban hasznosítható tartalmakkal töltöttek meg. A brainstormingtól kezdve a prezentáció hátterének színén át, az előadásmódig mindenre kaptunk útmutatást. Betekintést nyerhettünk a business, konkrétan az esettanulmányok világába, középiskolásoknak is megfoghatóvá „butítva” az általános sémát; egy napra tanácsadókká válhattunk, igaz, hogy 100 évvel ezelőtt és a megbízónk sem egy multi igazgatója, hanem maga Tisza István volt, Magyarország miniszterelnöke.

Az esetmegoldó – vagy, ahogy a szervezők szeretik, problémamegoldó – látásmódot elsajátítani és ötleteinket kivitelezni nem egyszerű feladat. Már a selejtező üléseinek összeegyeztetése, a szűkös időkeret betartása és a csapat összehangolása sem ment zökkenőmentesen, főleg az egyes nézeteltéréseket nézve. Ezekre az apróságokra valószínűleg nem néznék olyan hálásan, ha csapatunk végül nem jutott volna be a legjobbak közé, mégis kijelenthetem: a nehézségek legyőzése, a saját problémáink megoldása segített legjobban, hogy elmélyedjünk a témában,

Természetesen voltak bizonyos motiváló tényezők, amelyek a verseny profiljához illeszkedve, ösztönöztek minket az indulásra. Fontos megemlíteni, hogy a szervezők csapata lelkes, innovatív ötletekkel rendelkező fiatalokból állt, akikre jó volt kicsit felnézni, esetleg beszélgetni velük a döntő után. Az sem mellékes természetesen, hogy a 3 legjobb versenyző csapat közé jutva olyan személyek előtt adhattuk elő a Szerbia lerohanásáról szóló megoldásunk prezentációját, akik nagy nevet szereztek maguknak a szakmában – ki-ki tankönyvírással, politikai elemzéssel téve ezt. A nyereményeket is úgy választották ki a szervezők, hogy azok csábítóak legyenek a fiataloknak, engem speciel egy Sziget napijeggyel győztek meg.

11024778_639091429529351_4654756574666327421_o

Pálinkó Petra csapattársaival és az OKPV 2015 döntőjánek zsűritagjaival
(Balról jobbra: Strohmayer János, Jancsó Zsombor, Száray Miklós, Szilágyi Dániel, Romsics Ignác, Pálinkó Petra és Török Gábor)

Azoknak, akik esetleg gondolkodnak az induláson, de mégis kétségeik támadtak a felől hogy alkalmasak-e, könnyű szívvel mondom, hogy az OKPV nem az a hagyományos tanulmányi verseny. Itt sokkal inkább az elemző készség, prezentációs képesség, és ami a legfontosabb, a rátermettség számít. Ahhoz, hogy sikeresek legyetek a versenyben, rendelkezni kell történelmi illetve matematikai háttértudással, de ezen felül talán többet ér, ha az adott témát átlátjátok és értelmezitek a helyzetet befolyásoló tényezőket. Saját tapasztalataim alapján elmondhatom, hogy fontos a csapattagok közötti feladatmegosztás, hiszen mindenki másképpen tud hozzájárulni a sikerhez.

Pálinkó Petra
II. helyezett
Redruin Consulting csapat