A reformáció vesztese

lutherm

1546. február 18-án – azaz pontosan 468 évvel ezelőtt – hunyt el Luther Márton Ágoston-rendi szerzetes, a reformáció atyja. Bár személyek tetteire nem illik a haláluk évfordulóján megemlékezni, a Luther által elindított vallási mozgalmak átformálták az egész 16. századi Európát. Éppen ezért úgy döntöttünk, a mai napon a reformáció lesz a téma. Luther Mártontól kicsit elvonatkoztatva, a mai napon nem a reformáció győzelméről fogunk elmélkedni, hanem a Luther által elindított folyamat nagy veszteséről.

Két évvel azután, hogy 1517. október 31-én Luther kitűzte 95 tézisét a wittenbergi vártemplom ajtajára, V. Habsburg Károlyt német királlyá koronázták. A bigottan katolikus V. Károly legfőbb célja a reformáció felszámolása és a katolikus egyház helyzetének megszilárdítása volt.

Mindeközben Svájc két városában, a németet által lakott Zürichben és a franciák által lakott Genfben Ulrich Zwingli és Kálvin János munkásságával a protestantizmus egy új ága született meg, a kálvinizmus.

V. Károlynak végül nem sikerült elérnie legfőbb célját: a birodalmában, melyben “sosem ment le a nap”, mindenhol meg tudta szilárdítani a katolicizmus helyzetét, de Európában nem. Vizsgáljuk meg a V. Károly helyzetét! Milyen politikai és vallási tényezők vezettek oda, hogy az 1555. évi augsburgi békét követő évben lemondjon? Vajon a katolikus hittérítési törekvései eleve bukásra voltak ítélve? Vagy más politikai hozzáállással esetleg a maga oldalára fordíthatta volna a vallásháborút?

http://mek.oszk.hu/01800/01885/html/index5.html