A 2. világháború legértelmetlenebb csatája

1943 nyarán történt az eset, hogy az amerikai–kanadai szövetséges erők megtámadták az Alaszka és Japán között félúton elhelyezkedő Kiska szigetét azért, hogy kiűzzék onnan a japánokat. Azonban a köd és a zord időjárási körülmények miatt nem vették észre, hogy saját maguk ellen harcoltak több napig.

De hogyan is történhetett meg mindez?

Igaz, hogy Kiska egy apró sziget, az elhelyezkedése miatt azonban fontos stratégiai pontnak tűnhetett a csendes-óceáni hadszíntéren. Valódi jelentősége azért annyira nem volt, mivel a lakott területektől elég távol esett és az időjárási körülmények is elég zordak ott, így katonai támaszpontként nem igazán lehetett használni. Emiatt csak egy pár fős időjárás-jelentő állomást üzemeltettek rajta az amerikaiak 1942 júniusáig, amikor megérkeztek oda a japánok, és elfoglalták a szigetet, majd még több ezer katonát vezényeltek oda.

Az amerikaiak nem igazán törődtek a sziget sorsával egészen 1943 nyaráig, amikor úgy döntöttek, hogy visszaveszik a szigetet, mivel mégis csak amerikai földről van szó, ami presztízskérdés, hiszen utoljára 1812-ben a brit–amerikai háborúban lépett ellenséges haderő az Egyesült Államok területére.

2-kiska

Abból is látszik, hogy mennyire komolyan vették a dolgot, hogy egy 34 ezer katonából és 96 hadihajóból álló amerikai–kanadai haderő indult a szigeten tartózkodó kb. 5 ezer japán ellen.

Az úgynevezett Viskó hadművelet augusztus 15-én kezdődött, a csapatok a sziget két ellentétes felén szálltak partra, hogy bekeríthessék az ellenfelet. A csata azonban kaotikussá vált, mivel a sűrű ködben szinte vakon lőttek a katonák, de végül elfoglalták a szigetet.

Az ellenségnek azonban hűlt helyét találták. Mint utólag kiderült, a japánok a csata előtt 3 héttel kiürítették a szigetet, így a szövetséges csapatok saját magukat lőtték több napon keresztül, és ezalatt több mint 300-an sérültek meg, többen életüket is vesztették.

Ezt a csatát a mai napig az utolsó, az Egyesült Államok területén szuverén nemzetek által vívott ütközetként tartják számon.

 

 

Forrás: National Defense University Press, az eredeti cikket elolvashatod itt.